Poems from Tom

ARS POETICA

Az élő emberek szavától élek,
de nem halok meg, ha ők nem beszélnek.
Kihasználom a pillanatnyi csendet,
és valami másról beszélni kezdek

ARS POETICA

I live by the words of living folk,
but I don’t die if they don’t talk.
I take advantage of the silence,
and begin to say something else.

A MAGYAR DEMOKRÁCIA BÖLCSŐJÉNÉL

Mi volt itt máig, Ég Ura!
A magyar kardnak iskola:
Sok naiv egy irigységre épített
Álomért bátran kiált.
Aztán csak hatalom maradt, mert
A hatalom-mohó mind mohót zabált,
Bár boldogságra éhezett,
De erőszakkal jobb világot nem lehet.
Mindennek minden ellentéte volt és ostoba,
Szüntelenül csak ellent szült a kerge dialektika.

És most mi lesz?
Mózes herceg nézz vissza,
A vadon 40 éve volt ez!
A szolgaság szolgát szül.
Szülő, ki ezt kaphattad örökségedül,
Ne tanítsd történelemre gyermeked:
– A természet szabad – kik most születnek,
Majd jobban tudják nélküled.

A múltról csend, senki sem elemez.
Bizony, a szégyen kínos csendje ez.
De mindenki szavazni mehet,
Hol még választani is lehet.
Nem mennyországba érkezünk,
De, a jövőben, tán emberebbek lehetünk

AT THE CRADLE OF HUNGARIAN DEMOCRACY

What it has been, Good Lord!
School for the Hungarian sword:
Naive dreamers bravely stood up
For a dream based on envy.
Then only power was left, for
The power-greedy swallowed up all the greedy,
They craved for happiness though,
But better world from terror would not grow.
Everything was opposite of everything, and
hectic.
Enemy was endlessly created by a crazy dialectic.

And what now?
Look back prince Moses,
It was the 40 years of wilderness!
Slavery begets more slavery.
Parent, who have inherited such mastery,
Do not teach thy children history:
Those who are born now – since nature is free –
Will know better without thee.

The past is silent, no one explain.
It is an awkward silence of shame.
But everyone freely votes,
And they can even have a choice.
We are not arriving in heaven,
But, in the future, we might be more human.

Legjobb

Legjobb, ha vagyok csak ember.
Nem macsó ember,
Nem is nő ember,
De csak ember.

Legjobb, csak az élet.
Nem a jó élet,
Nem a rossz élet:
Emberélet.

Legjobb csak a halál.
Nem a szent halál,
Nem gonosz halál,
Ha jön a halál.

Legjobb a gyermekem.
Nem jó gyermekem,
Nem rossz gyermekem,
Az én gyermekem.

At best

At best I want to be a man.
Not a he man,
Not a she man,
But a human.

At best I want life.
Not a good life,
Not a bad life,
A human life.

At best I want to be dead.
Not a saint dead,
Not evil dead,
When I am dead.

At best I have a child.
Not a good child,
Not a bad child,
Only my child.

Látogatás

Ma reggel egy álmos pillanatban
Meglátogatott a halál.
Megjelent az ajtóburkolatban
Nyilván tudta, hogy itt talál.

Ahogy megláttam, tudtam, hogy ő volt
Csontok bár nem zörögtek és
Zengő harsona hangja se szólt ott,
Csendes volt a megjelenés.

Hivatalos egyszerűséggel lépett
Be hozzám, szürke öltönyben,
Komoly szemével tompán tekintett,
Fürkésző tekintetembe.

Kezével mélyen a mellkasomba nyúlt,
Valahol a szívem alá.
Ekkor az élet a lelkemben kigyúlt,
És nemet intettem reá.

Ő, mint ki dolgát ezzel elvégezte,
Vissza kiemelte kezét,
Megfordult és eltűnt a reggelbe,
Meg sem említette nevét.

Visitation

This morning, in a sleepy moment,
Death came to visit me.
He appeared in the deep doorway, and
Knew where I would be.

As I saw him I knew who he was there,
Even if no bones
Rattled, nor trumpets bugled where
He quietly rose.

With official simplicity he
Came in a grey suit.
With his serious eyes lit, dimly
Looked into my look.

He put his hand into my chest
Underneath my heart.
But then I felt that life was best,
Head shaking, I denied.

Like someone, who did his deed,
With this removed his lame
Hand, turned, disappeared, and did
Not even leave his name.

Odakint

Odakint valaki hazatéved.

Out there

Out there, somebody wanders home.